Sokan értetlenkednek, hogy is van az, hogy én szeretek randizni. Nem tudom, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Hogy extrovertáltként mindig is odavoltam a jó társaságért, és az emberekkel való kapcsolódás felvillanyozott, energizált. Vagy hogy olyan kellemes randiélményeket gyűjtöttem az évek során, hogy ezek reményt adnak a randizáshoz lassan két év szingliség után is…

Az élet elkényeztetett: sosem alázott meg férfi, nem beszéltek velem csúnyán, nem törölték belém a lábukat. “Könnyű így optimistának lenni” - mondhatnád -, “hogy nincs egy rossz tapasztalatod sem, sosem sérültél úgy igazán”. Nos, van rossz tapasztalatom nekem is, és sebeket is szereztem: a magabiztosságomon, az önbecsülésemen, a bizalmamban... De a fókuszom nem ezen van: én hiszek! Hiszem, hogy képes vagyok tanulni mindenkitől és minden helyzetből. És hiszem, hogy minden egyes randi közelebb visz ahhoz az emberhez, aki majd tényleg passzol hozzám. Szerintem ez a kulcs a boldog randizáshoz :) Hisz hit nélkül mi értelme az egésznek? És ki fog hinni helyetted, ha te már kiábrándultál?

Az optimizmus tanulható. Ha nagyon keresel, találsz a mai napodban legalább egy jó dolgot :) Így van ez a randikkal is: a legelfuseráltabb találka is hozhat valami használhatót az életedbe. Nekem is volt már elegem, mikor 8 gyümölcsöző randi után az építésszel nem jött a kilencedik... Akkor mondhatott bárki bármit, nem tanulni akartam a helyzetből, hanem megoldani, visszacsinálni. De aztán ülepedett kicsit a dolog, és mégis tanulság lett belőle :) Minden egyes randimon tisztul a kép, hogy mik az igényeim, na meg a csomagom (mit tudok és mit nem tudok nyújtani). Tanulom magam.

Az önismeret nem giccses spirituálbullshit, és nem is a köldökét nézegető felső középosztály unaloműző hobbija, csak mert hétvégente tanfolyamra járni menő… Van, aki a multiban találkozik először mindenféle személyiségtesztekkel, van, akinek a válása után támad igénye megismerni önmagát úgy mélységében... Bárhogy is, az önismereti út nyitva áll mindenki előtt, és tele van WOW pillanatokkal, sírással-nevetéssel, pont mint az én 10+ éves randirepertoárom :D Mert ez nekem mind tanulás, fejlődés, és idővel egyre nagyobb könnyedség: tudom, mi a fontos, minden mást lehet lazán és humorral kezelni :) Ha csalódott vagy, vagy kilátástalannak érzed a randizást, akkor is van remény, mindig van tovább: minden egyes randiddal közelebb kerülsz a várva várt szerelemhez! Nem hiszed? Én hiszem helyetted is :)