Budapesten töltött 10 évem alatt mindig is közösséget szerveztem: ad hoc társaságokat és stabilakat is, entellektüel programokat és full lazákat. Beszélgettük még tavaly Peti pajtimmal, hogy mekkora jóság lenne összehozni egy ismerkedős túrát szingliknek, és idén végre megléptük! Bár a korona megtépázta kicsit az extrovertált énemet, de a szeptemberi nagymarosi randitúra megmutatta, hogy még mindig ugyanúgy lelkesít a humánkontakt, az emberi kapcsolódás, mint azelőtt :) 

Mert mit is tud egy randitúra? Összeboronáltunk férfiakat és nőket a természet lágy ölén - hisz az online ismerkedés olyan kietlen tud lenni (radikálisabb vélemények szerint förmedvény), a természet viszont energizál és kellemes. Úgyhogy mi kirándultunk és játszottunk és kialakult egy olyan hihetetlenül jó légkör, mint egy tuti kis osztálykiránduláson! Kitöltöttük a teret (erdőt) rendesen, mert a rutinosak időnként begyorsultak, míg a kevésbé rutinosak komótosabban haladtak, de senkit sem hagytunk hátra a túra során :) Volt, aki mellém szegődött némi párkapcsolati munícióért (óó, az exek témaköre) és volt, aki még sosem túrázott csapatban, de ehhez képest elég jól oldódott. Csupa kedves visszajelzést kaptunk a túra után, és többen írták, hogy szívesen jönnek legközelebb is, mert a hangulat, a társaság, a szervezés mind betalált. 

Hogy ez megfelelő eredmény-e egy ismerkedős túra után? Hisz nem találták meg a nagy Ő-jüket… Igen, megfelelő! 

1) Először is első látásra inkább a férfiak lesznek szerelmesek, a nők általában lassabban esnek szerelembe. Vagyis néha több alkalom kell a szimpátia kialakulásához, mint egyetlen találkozás. Így ha két résztvevő viszontlátja egymást a következő randitúrán, abból simán kialakulhat majd még valami - nem első látásra bebizsergetős sztori, de nem is kell, hogy az legyen.

2) Továbbá a koronaidők alatt még nehézkesebb szocializálódni - van, aki barlangszindrómában találja magát és a karanténkorlátozások enyhülésével sem akaródzik neki visszaszokni az emberekhez, a kimozduláshoz. De ha nem is ilyen extremitásokban gondolkodunk, az nyilvánvaló, hogy megcsappant az ismerkedős élményprogramok száma... A randitúrák találkozások és ismerkedések. Nagy lépés, ha valaki már annyit tesz magáért párkeresés fronton, hogy kimozdul a természetbe egy csapattal, és esélyt ad (akár többet is) a beszélgetésnek, az összerezonálásnak.

Minden statisztikán és tudományon túl a legszívetmelengetőbb az volt a túrán, hogy a résztvevők közül egy srác és egy lány nagyon egymásra találtak, és a nagymarosi naplementében ott is maradtak kettesben, nem jöttek vissza velünk Pestre. A románc utókövetése nem tisztem, és nem is GDPR-kompatibilis, de azt hiszem randiblogger és túraszervező szemmel már így is pont elégedett lehetek :) A randitúrák folytatódnak októberben!