Az örömteli randizást hirdetem, hiszem, hogy élményeket tud adni az ismerkedés. De azért randiénünk egy része nagyon is maradjon a józanság talaján, és legyen résen a fura arcokkal! Szemezgettem az óvintézkedések közül :)

Nem vagyok túlontúl félős, viszont nem szívesen adok ki magamról sok mindent az ismerkedés elején - védem az adataimat, mint nagyim előtt a pártállásom :D Szerintem  az első randi végéig nem feltétlenül szükséges elárulnunk a vezetéknevünket, a keresztnév simán elég. Nyilván aki akar, az úgyis megtalál, ha pedig már a Messengerre terelődött a randit megelőző beszélgetés, akkor ott általában elkerülhetetlen, hogy kiadjuk a teljes nevünket. Minden más esetben ráér.

Van, aki a telefonszámára háklis - mert ugye sose tudhatjuk, hogy nem fog-e a rosszlányok.hu-n kikötni a telefonszámunk, ha baljósra fordulnak a dolgok azzal a pedig-de-szimpatikus-volt sráccal. És porszívóügynökök platinalistáján sem szeretnénk landolni, arra ott voltak 10 évvel ezelőtt a vezetékes telefonok, pont szándékosan nincs ilyenünk már… Telefonparásoknak jó szívvel ajánlott a dual SIM-es mobil és egy feltöltőkártya, amiről az ismerkedős telefonokat lehet bonyolítani. Majd előkerülhet az igazi telefonszámunk is, ha már dúl a lámúr :) Adatvédelemről tömören ennyit.

És akkor egy kis biztonságtechnika! Minket, nőket arra neveltek, hogy illedelmesen viselkedjünk. Szépen belénk csepegtetik gyerekkortól fogva, hogy jó kislányok legyünk, fogadjunk szót és ne hisztizzünk (szegény fiúknak is kijut a kollektív bölcsességből, hogy legyenek erősek és ne sírjanak akkor sem, ha fáj). Csak aztán jönnek hoppárézimi helyzetek, hogy a jókislány felnőtt nőként belemegy olyan szituációkba is, ahol nem érzi magát biztonságban. És miért? Mert még mindig az illedelmesség dominál benne. Beszáll a gyanús alak mellé a liftbe, beül első randin az akkor megismert férfi autójába és hasonlók. Csak mert nem akarja a másikat megbántani (“udvariatlanság lenne nem beszállni”), vagy nem szokott hozzá ahhoz, hogy nemet mondjon... Pedig néha nem jólneveltnek kell lenni, hanem a zsigeri megérzésünkre hallgatni, és magunkat védeni.

Első randit mindig forgalmas helyre szervezzünk. Van Budapesten egy pincekert-koncepció, elsőrandis helyszínként reklámozzák, hogy milyen meghitt és különleges. Hát nekem speciel borsózik a hátam a gondolattól, hogy első randin kettecskén bevonuljunk egy kóddal nyíló pincébe meghittkedni. Nem azt mondom, hogy láthatósági mellényben járok randizni, de azért preferált, hogy legyenek emberek a közelben :)

Az is előfordulhat, hogy rossz irányt vesz a randi és diszkomfortban vagyunk; olyankor meg lehet pattanni. Nem kell magunkra erőltetni semennyi extra időt onnantól kezdve, hogy kellemetlenül érezzük magunkat a másik társaságában. Még csak magyarázkodni sem kell feltétlen (ha mégis, akkor érdemes egy hirtelen jött sms-re kenni a távozásunk szükségességét). Ciki eljönni a randiról fél óra után? Nos, Feldmárt idézném: a szégyen egy felesleges érzés. A magunk védelme jóval fontosabb, mint holmi rommá feszült horrorrandi. Még meg is veregethetjük a saját vállunkat utólag, ha ügyesen dobbantunk egy időrabló nemrománcból.

Mindenki kellemesen szeretné érezni magát egy randin, ez normális. A fenti lépések egyszerűen a biztonságot szolgálják, mert arra legalább akkora szükség van. A NatGeo szerint a híres női megérzés már nem is annyira női, mert a férfiak manapság ugyanolyan jól teljesítenek ezen a fronton. Mindenesetre hallgassunk ezekre a megérzésekre, és kombináljuk egy adag tudatossággal, hogy a randizás ne csak örömteli legyen, hanem biztonságos is.