Gary Chapman 5 szeretetnyelvét lassan mindenki ismeri: az elismerő szavak, a testi érintés, a minőségi idő, a szívességek és az ajándékozás. És milyen szép is az, mikor a szeretetnyelvek passzentosak és mindenki boldog!! De akkor az hogy lehet, hogy a masszőr nincs oda az érintésért, a materialista meg nem szereti az ajándékot? Hát úgy, hogy az élet nem IKEA, hogy minden tökéletes legyen benne... :)

Van egy barátnőm, aki az ajándékozásban éli ki magát: második randin már kis ajándékkal készült a srácnak a szülinapjára. Ilyenkor adódik a kérdés, hogy ez nem túl gyors/nem túl nyomulós-e a másik fél számára… Mert ez elsülhet úgy is, hogy “úristen-de-figyelmes-vagy-köszönöm”, meg úgy is, hogy “ööö-igazán-nem-kellett-volna(-mert-ez-túl-sok-és-megijeszt-de-ezt-nem-mondom-inkább-majd-sunyi-módon-elghostollak)… Különbözően reagálunk egymás szeretetnyelvére, és ezen akár állhat vagy bukhat is egy kapcsolat jövője. Egy másik randisztori, amit mostanában hallottam, egy olyan srácról szól, aki nagyon ticsitácsi volt, vagyis előszeretettel fogdosódott. Bár alacsonyabb volt a lánynál, de ez nem feszélyezte, ő megelőlegezte az intimitást és folyton megérintette, átkarolta a lányt, aki ettől egyre ellenállóbbá vált. Sajnos a srác átugrott a lánynál pár lépcsőt, ami természetes módon sokkal lassabban épült volna fel. A testi érintés a legneccesebb szeretetnyelv - ezt a legnehezebb lekezelni és megbeszélni, mert zsigerileg reagálunk rá.

Párkapcsolatba nyúló példák is vannak: egy férfi ismerősöm masszőrként végzett, de olyannyira kiábrándult az emberi testek érintéséből a kórházi gyakorlata alatt, hogy mostanra a fizikai kontaktusban nem a szépséget látja, hanem hogy “ha nagyon muszáj”... Persze, hogy Murphy összesodorta  egy masszőrbarátnővel, kezdjetek egymással valamit felkiáltással! Nem maradtak együtt örökkön örökké, a srácból pedig nem lett ciróka-maróka, de lehet az amúgy is giccses happy end lenne :)

Egy barátnőm meg arról panaszkodott, hogy a párja nem vesz neki ajándékokat, pedig az a srác szeretetnyelve. Amikor visszakérdeztem, hogy “És te veszel neki ajándékokat, ha már az a szeretetnyelve?”, akkor kiderült, hogy nem annyira vesz ő sem… Tehát a barátnőm se követett el mindent szeretetnyelv-ügyben a párja irányába - ezért is jó néha kizoomolni életünk jeleneteiből és megcsócsálni, vajon tényleg úgy vannak-e a dolgok, mint ahogy azt mi érzékeljük.

Olyan kapcsolatról is tudok, ahol a férfinak nem erőssége a verbalitás meg az elismerő szavak, és a beszédes barátnőjének emiatt elég rendesen meg kellett futtatnia a rendszeren, hogy tud-e ezzel együtt élni hosszú távon. Arra jutott, hogy tud, és most boldog házasok - kevés elismerő szóval, de annál több ajándékkal :)

Végül jöjjön az én példám. A minőségi idő nagykövete vagyok: szeretek közös programot szervezni, azt meg még jobban, ha meglepnek egy programmal! A randi számomra lehet imprózott vagy  gondosan megkomponált élménycsomag, a lényeg a jelenben levés, hogy teljes figyelemmel ott tudjak lenni. A barátom pedig partner ebben, és ejtőzős szombatokon előrukkol olyan spontán randiprogramokkal, hogy szétkészülök a gyönyörűségtől!! És hogy én milyen szeretetnyelven kedveskedes neki? Nos, ő azt a szívességet értékeli leginkább, mikor kimegyek vele zen-horgászni, és míg ő horgászik, én békésen olvasgatok, nem pedig távoltartó ellenenergiát küldök a halaknak, nehogy a horgára akadjanak :) De azért az elismerő szavakat is megkapja a végén, hogy ügyesen nem ölt meg egy halat se - mert azért én a halaknak drukkolok :D