Most hallottam kedves lány ismerősömtől, hogy az első randiját egy sráccal egy turkálóban ejtette meg. Művészlélek a lány, van mit tanulnom tőle lazaságról és spontaneitásról. 

Úgy adódott az eset, hogy a tinderen frissen megismert srác csak egy fél órára ért rá este, mert utána dolga volt. Mégis megkérdezte, ráér-e a lány összefutni vele az Astorián. A lány ráért, mondván, ruhavásárlásban lesz, de hozzácsapódhat a srác, ha gondolja. Gondolta. És a ruhashopping bolondozós, jó hangulatú első találkozássá kerekedett - ízelítő két lélekből, fél órára. Ezt azóta követte második és harmadik randi is, úgyhogy jelenleg ez a helyzet ígéretes állása.

Azt mondják, a spontán dolgokból születnek a legklasszabb élmények, és ezt magam is megéltem jó párszor már. Csak valahogy a randi mintha komolyabb téma lenne, azt nem lehet csak úgy improvizálgatni zsíros hajjal fénymásolóba menet, vagy a gyógyszertárban sorban állva :D Pedig valójában az a komoly téma, amit annak veszünk. És számomra üdítő volt az ismerősöm turiban randizós esete, mert nem ráfeszülős és nem egekig fokozott elvárásokkal indulós, hanem habkönnyű és még praktikus is.  

A párkeresésben igenis van tere a szabadságnak: legyen szó a randihelyszín, az időpont, a megjelenésünk és a beszédtémák megválasztásáról… Aztán pedig főleg a döntésről, hogy mennyit adunk magunkból és mennyit kérünk a másikból. Láthatóan egy rapid randi is kivitelezhető elsőre, ha az embernek csak fél órája van. Ami bőven elég, ha csak arra gondolunk, hogy már 3 másodperc elég, hogy eldőljön: lesz-e vonzalom? :)