Világéletemben bújtam az önsegítő könyveket, mindig is érdekelt a pozitív pszichológia és hogy miként lehetnék egyre boldogabb. Aztán belefutottam emberekbe, akiket zavart ez a heves boldogsághajhászat. Olyanokba, akik minden optimizmust képesek másodpercek alatt elhessinteni, hogy a helyébe gomolyfelhőket, kilátástalanságot és letargiát küldjenek. Ha megosztasz az ilyenekkel egy cikket arról, hogy a futás egészséges, akkor visszaküldenek két másikat arról, hogy miért nem az - és ennek jegyében persze meg se mozdulnak, mert elég fejben tornázni, az is zsírégető :) És garantáltan van ellenérvük arra, hogy miért kéne tudatosan vásárolni (“az egyéni döntések lényegtelenek, úgyis a nagypolitikában dől el minden”) vagy hogy a húsmentes hétfőnek van létjogosultsága (“a veganizmus se jó mindenkinek, az epilepsziásokat például a zsírgazdag ketogén diéta gyógyítja”)... Kérdem én, miért fáj, ha valaki igyekszik magát és a környezetét jobbá tenni?

Tudom, tudom, vannak a vérvegánok, akik felkoncolnának minden úgymond állatszerető húsevőt. És vannak klímaszorongók, akik az utolsó befőttesgumiig mindent újrahasznosítanak, mégis besírnak, hogy pár éven belül kinyírja magát az emberiség… De az extremitásoktól eltekintve azért kijelenthető, hogy az ember általában törekszik a jobbra. Hogy neki - és ideális esetben a környezetének - jobb legyen. Ennek a boldoguláshullámnak pedig hájpja van! TED Talkok, motivációs guruk, könyvhalmok hada terelget egy boldogabb élet  felé, ez pedig van, akit beszippant, míg másokat rettenet mód taszít. No de miért is baj a boldogságkeresés? 

Olyan, mintha a nyugati társadalom hóbortja lenne ez a túltolt boldogságprojekt. Nem is, mert szegény bhutániak meg a közeli Csehország népe is boldog... Lehet, hogy mégis mindenki BOLDOGulni akar? Nos, tedd a kezed a szívedre: te is, nem igaz? A 4 egzisztenciális válság egyike a lét értelmén való vekengés. Természetesen arra senkinek nincs bombabiztos válasza, hogy mi végre vagyunk a Földön, de én azt mondom: ha már itt vagyok, próbálom jól, boldogan és mások számára is boldogítóan csinálni :) Ez talán nem túlontúl gejl üzenet, és teljesen propagandamentes - nem zabtejipar által szponzorált, se nem Greenpeace-bérenc :D

Az persze részletkérdés, kit mi tesz boldoggá. Én szeretem hasznosnak érezni magam, ezzel pedig jön néha a túlhajszoltság, és aztán úgy kell satufékkel visszalassulnom, hogy pihenés is legyen, ne csak fejenpörgés. Van, aki szeret nyugalomban lenni, nem feszül meg, és így igazából hitelesebb képviselője a zennek, mint én. És van még persze ezerféle variáció és kombináció, kinek mi ad megelégedést… 

Rég volt már maramerlot-i tanulság, ezért újfent becsekkolok eggyel: ünnepelj, amikor csak módod nyílik rá!! Ünnepelj az állásinterjú után, hogy túl vagy rajta, és ünnepelj az első munkanapod végén is, mert az első mindig becses. Ünnepelj, ha beköszönt a tavasz, és ünnepelj, mikor búcsúztatod :) Magyarország a pezsgőt nagyjából szilveszterre tartalékolja: az éves össznépi pezsgőfogyasztás fele november-decemberre esik, minden más ünnep és alkalom csak ezután jöhet. De nincs ez kőbe vésve :) Csempészhetünk egy kis bubis jókedvet az áprilisba is: ma nemzeti teanap van az angoloknál, nemzeti könyvnap Vietnamban és nemzeti faültető nap Kenyában. Ja és szerelemszerda! Mondhatni ünnepelhetünk bármit is - ennyi boldogsághajhászásból meg mi bajod lehet? :)