Ma újabb anglicizmussal borzolom a kedélyeket: a me managementről mesélek :) Egész pontosan arról, hogy miként lehet gyümölcsözően haladni a dolgainkkal koronaidőkben és azon túl is. Azért érzem ezt most fontosnak, mert megint szól a magyar sirám, hogy milyen limitáltak a lehetőségeink, hogy minden olyan monoton, némelyek egy komplett elvesztegetett évről beszélnek… Erős állítások ezek, és könnyű elkapni a kollektív vekengés fonalát, mikor ilyen törékeny lelki és idegállapotban vagyunk mind. Én azt mondom: nem elcsüggedni, nem bepunnyadni, me management!! A karanténosdi alatt blogot indítottam, elkezdtem tőzsdézni, levizsgáztam coachingból, gördeszkázni tanultam és kiolvastam 21 könyvet - kompenzálandó a gyenge 2020-as évjáratot :)

Megjegyzés: természetesen más tészta, ha az ember elvesztette az állását, szeretteit, lakását a korona következtében. Vagy ott lóg a nyakán 3 gyerek online oktatás címén munka mellett. Ezen esetekre nem érvényes a koronaproduktív lelkesítő monológom. Én a hobbivekengőkhöz szólok, akik létbiztonsága nincs veszélyben, csak hát unatkoznak vagy egyéb okokból elfolyik az idejük, mint vegán cheddar a hamburgerből :D

Az okos időbeosztás nem egy egyszerű mutatvány, engem pár éve már elért a frusztráció, hogy még mindig nem annyit élek a jó rutinjaimból, amennyit szeretnék… Vonaton ültem épp és a naplómba körmöltem, mik azok a dolgok, amiket beilleszteni vágynék a napirendembe:

-mozgás

-meditáció

-agykontroll

Konkretizálva e három tételt, már nem is tűnt olyan nyomasztóan soknak. Kezelhető mennyiség volt, így bemotiválódtam a kivitelezésükre: a meditációim kezdetben légzésfigyelésben merültek ki, az agykontrollt Youtube-segédlettel toltam, és izzítottam a napi 5 perc sport projektet is. Ezek a rövidke gyakorlatok igazából könnyen belesimultak az életvezetésembe, mindössze abban kellett álhatatosnak lennem, hogy mikor valamelyik kimaradt a nap végéhez érve, akkor ne legyek rest még 5 percet rászánni a bepótlására. A kulcs tehát a rutinok rövidségében rejlett :) Kristálytisztán emlékszem a napra, mikor aztán évekkel később realizáltam, hogy már élem a korábban említett jó rutinokat: a sportot, a meditációt, az agykontrollt. Kevés kielégítőbb pillanatom volt úgy evör... :) 

Van még egy szép példám. Egy rég nem látott kedves ismerősömmel beszéltem tegnap, aki mint kiderült a nyolc hónapos babája mellett dolgozik is, és elkezdte a pszichológia szakot önmegvalósításiból. Nagyon tetszett, ahogy fogalmazott: a gyermekének majd azt az értékrendet szeretné továbbadni, hogy ne féljen kibontakoztatni vágyait és kimaxolni a benne rejlő potenciált. Ennek jegyében szülőként pedig 30 felett is el mert kezdeni egy pszichológia szakot, mert terapeuta akar lenni, és vár rá még 30 évnyi munka, szóval semmiről sem késett le :) Nyilván így rövidtávon le van terhelve nem kicsit, de a hosszú távú jóság lebeg a szeme előtt, döntése pedig önazonos...

Az időnk menedzselésével valójában magunkat menedzseljük, illetve a magunkhoz társított értékeket: 

Egészségtudatos vagyok? Akkor főzök magamra. 

Művelt vagyok? Akkor kiolvasok minden hónapban legalább egy könyvet, nincs mese - vagy lehet épp mese is :D

Családcentrikus vagyok? Akkor felhívom a nagyim akkor is, mikor nincs kedvem, csak hogy örömet szerezzek neki.

Aztán persze jön a ráfeszülés, mikor meg kell versenyeztetnünk az értékeinket, mert minden nem fér bele a napba, és dönteni kell, hogy a nagyit hívjuk vagy a könyvünket olvassuk. És jön némi önostorozás is, hogy nem tudtunk mindent véghez vinni, amit szerettünk volna… Megint csak a zenülésben látom a boldogsághoz vezető utat: tudatosan letenni a voksot egy-egy értékünk és értékprogramunk mellett, illetve megbékélni azzal, hogy mindenre nincs időnk. A nap végén elhinni, hogy ha nem is tökéletesen, de elég jól döntöttünk - ez annyira felszabadító!! Time management = me management. Rutinostul, értekrendestül. 

Megjegyzés: ultramegariszpekt az összes szülőnek ezekben az otthonsulis-otthonovis időkben!! Mert az az igazi time management ninja level - én csak itt fecsegek napi sportról meg zenről a gyerekmentes nyugalom szigetén :D