Mikor húszévesen kiutaztam Csehországba Erasmus-ösztöndíjjal, támadt egy huncut ötletem: fél évig itt az lehetek, aki akarok, senki nem ismer :) Az 50 Erasmus-diákból egyedüli magyarként vicces ötletnek tűnt egy kicsit személyiséget váltani, ki is találtam, mi lesz a nevem: Mara. Korábban érkeztem meg a kollégiumba, mint a többiek, volt pár napom ízlelgetni a nevet, hogy tetszik, nem túl komoly-e, nem túl steril-e. Még nem köteleződtem el mellette teljesen, mikor egy csütörtök este megérkezett végre a beharangozott-várva várt kollégiumi szobatársam Tajvanról. Jó sokat késett a repülőgépe - mondta -, és nyújtotta a kezét: “Emma vagyok”. Én is nyújtottam az enyémet: “Mara vagyok”. Hát így történt, hogy az Erasmus-barátoknak a mai napig Mara vagyok. A huncut énem komolyodott azóta, de nyomokban még tartalmaz egy kis bohémiát :)

És a Merlot? Azon kívül, hogy alliterációfetisiszta vagyok, a merlot egy zseniális vörösbor! Hozza a málnás, fekete ribizlis aromákat, néha még a kávéét is… De a legszimpatikusabb, mikor felbukkan benne a szilvalekváros ízjegy!! Ennek érzelmi töltete van, ez volt ugyanis az első lekvár, amit a nagyim cukormentesen kezdett gyártani a kedvemért évekkel ezelőtt… A bort - meg az ételeket is gyakran - egy sor emlékhez kötjük, s így nosztalgia társul hozzájuk :) Emlékszem, kedvenc merlot-mat először Kata barátnőmnél ittam. Sajtos pitét ettünk mellé és egy vígjátékon szakadtunk nem kicsit… De nem csak érzelmi töltete van a merlot-nak, hasonlít is rám: alacsony a fagyállóképessége, és kiválóan illenek hozzá a zöldséges ételek meg a magas kakaótartalmú csoki :D Továbbá abban is hozzám hasonló, hogy nem túl testes, hosszan eltartható és a cabernet sauvignonnál bujább :D 

A merlot elnevezés a francia merleau szóból ered, melynek jelentése feketerigó. Mert a feketerigó állítólag igen kedveli a merlot szőlőt… Én a belőle készült merlot bort kedvelem, ti pedig remélem a maramerlot-t :)