Csináltam egy röpke közvéleménykutatást a baráti körben: tud-e valaki a környezetében új kapcsolatról idén? Arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy senkinek nincs tudomása friss románcról 2020-ban - pedig a tinder pörög ám!! Az egyértelmű, hogy kevesebbet lövünk házi nyúlra mostanában, a szomszéd sráccal se most jövünk össze, ha eddig nem tettük, a szétoffolt bulikról meg ne is beszéljünk, de attól még lehetnének kicsit többen a frissen turbékoló gerlepárok... És mégse.

Van egy teóriám: ebben a szépen kinyílt online világban a végtelenségig optimalizál mindenki. A fél világ elérhetőnek tűnik tinderen, így hát fiúk és lányok, férfiak és nők szépen komótosan elrandizgatnak, de ennél tovább nem mennek. Ugyanis ha valaki mellett letennék a voksukat és elkezdenének járni vele, az egy opció elfogadását jelentené - márpedig ki akarna akár csak 90%-os opciónál maradni, ha elvileg némi türelemmel beeshet 92 vagy 95%-os partnerjelölt is... Ismerjük el, vannak jó pasik és jó csajok mindenütt - budapesti rollerezéseim alkalmával egyre inkább ráébredek, hogy nemcsak a magyar nők híresen szépek, de jó pasikból sincs itt hiány :) Mégse elég helyesnek, okosnak, kedvesnek lenni, mert ezerfelől ér minket mindenféle behatás, ami azt sulykolja, hogy még több és jobb kell... Így hát hiába az ismerkedés, hiába a randik, egyre-másra azt hallom, hogy csírájában fojtanak el románcokat és szó nélkül pattannak meg férfiak és nők is. 

Mi a megoldás? Egyrészt magunkba szállni: nem kívül optimalizálni, nem vadászni a másik felünket, akivel majd kerek lesz az élet, hanem megkeresni a lelki békénket, még ha nagyon el is van dugva… Kevesebbet online lenni, kevesebbet nézegetni mások életét és hasonlítgatni a miénkhez, mert az egy mű világ. A valóság az, ami bennünk van: annak nincs márkája, se instája, sokan azt se tudják, mi is az úgy igazán... Na ezt kell kideríteni! Hogy mitől érezzük jól magunkat akkor is, ha nem kapunk rá lájkot. Hogy tudjuk-e magunkat okénak látni, és ha nem, vajon miért nem. Na meg az elvárásokkal is csínján kell ám bánni! Hajlamosak vagyunk túl szigorúak lenni másokkal és magunkkal is, a nap végén viszont lehetetlen tökéletesnek lenni bárkinek is - még az előbb említett 95% is hurráoptimista :) 

Ezért a kulcs tényleg a saját békénk és az őszinte örömök a mindennapjainkban. 2020 az nekem is a koronaőrületről szól megkerülhetetlenül, de ugyanannyira blogindításról is, salsatanfolyamról is, coachképzésről is. Ezekkel pedig jön egy nagy adag önismeret, feltérképezés, hogy miként is működöm és mi a fontos. Változott egy nagyot a baráti köröm, felerősödött az életemben a sport, és tudatosabb lettem pénzügyileg. Néha meg csak meditálok, írom a naplómat vagy élvezem a magam elé bámulást - a niksent, ahogy a hollandok már ezt is elnevezték. Lehet itt vekengeni, hogy miért az a sok ghosting és milyen nehéz manapság ismerkedni, de lehet ez most épp az önmagunkkal való foglalkozás irányába terel minket szelíden. Na és most másszál le szépen a social mediáról és fogj egy felnőttszínezőt, tornázz kicsit vagy sétálj egyet fejhallgató nélkül! ;)