Pompásan indultak a dolgok az olasszal: gördülékeny beszélgetés, vidámság és egymásra hangolódás az első randin. Második találka gyanánt mászófalazni mentünk: kiváló alkalom a másik minden szögből való megszemlélésére, mivel te biztosítod ki hevederrel, míg ő mászik. Kellemes kis sport, adrenalin is termelődik, az meg ugye a szerelemhez hasonló izgalom :) Kezdeti randikhoz ezért is ideális egy kalandos program, mert annak izgatottsága romantikus irányba tereli a résztvevőket. Mindketten élveztük a mászást, és olaszunk lőtt egy fotót is rólunk - ezt kicsit korainak éreztem, de ezen habkönnyű átlendülni az ismerkedés friss-ropogós fázisában :D  

A falmászás után a veganloveban falatoztunk, megismertettem vele a batátaburgerek csodaországát, kizárt, hogy ez ne ízlene!! A randi nem nyúlt most 7 órásra, mint az előző, és nem is volt benne túlzott kémia, nem tudjuk mi történhetett... Kicsit talán rontott a hangulaton a burger és a fogszabályzójának találkozása, erre a műveletre-látványra nem álltam készen. Pedig respekt, hogy bevállalja a fogszabályzót 30 felett – hogy tenni akar magáért és nem szégyenlősködik, elvégre csak két év az ember életéből, és utána Colgate-mosoly :) Szóval a veganloveozás vegyes benyomásokat generált, nehéz volt visszatornászni az erősen megcsappant romantikafaktort. Pedig idilli képet festett az otthoni miliőről, hogy az olasz nagycsalád milyen elánnal szervezi az összejöveteleket, ahol túlzás nélkül MINDENKI BOLDOG :) Ahol éneklés van és bor, és mégse bizseregtem már úgy bele mindezek említésébe, mint legutóbb... Az ajtómig kísért, de az első randi lelkesedése valahol útközben elillant - emlékeztetett a leszállóág életem első randijára, arról is beszámolok majd egyszer :)

Hiszek abban, hogy három a magyar igazság, úgyhogy meg szoktam adni a három randi esélyét - azzal még levehet a lábamról, ha főz nekem, hol az az autentik olasz pizza? :D Be is lengette, mintha olvasná a gondolataimat, hogy a következő randin majd csinál nekem carbonarát (nempizza, majdnem talált, sebaj :). Igen ám, de én céges kiküldetésen voltam pár napot, így kicsit váratott magára a harmadik randi. Kint bőven le voltam foglalva munkával, és az online csevejeink sajnos nem hozták se egy szaftosabb ponyva, se a lebilincselő eszmecserék szintjét. Kialvóban volt a láng - azt mondják, a távolság felkorbácsolja vagy eloltja a szenvedélyt, hát a miénket jól megcibálta... 

De a hétvégi főzőcske majd jó lesz, mondogattam magamnak, miközben landoltam Ferihegyen. Amikor is írt, hogy költözködik az új lakótársa, így a konyhahasználat hétvégén nem lesz a legideálisabb. Tehát a főzőcske felejtős. Nézegetett programokat kettőnknek, de semmi érdekeset nem talált, javaslata tehát: menjünk uszodába! Na mondom ez aztán az igyekezet :) A női szív elnyeréséért bizony teperni kell, és az olyan mondatok, mint “nem találtam semmi érdekes programot” csak közepesen csábítóak. Túl jó dolgom volt korábban noh, nagyon eredeti ötletei voltak az exemnek, talán ezért is szúrta a szemem a “hát ha nincs más,menjünk uszodába” programajánlat :D Írtam olaszunknak: "Ennél kicsit több erőfeszítésre számítottam, és igazából a kémia is hiányzott kettőnk közt..."

Jött is a válasz: "Szerintem volt kémia. De lehet csak én éreztem... Az segített volna, ha kimegyek eléd a reptérre virággal? Eredetileg így terveztem..."

"Ó igen - mondom -, az segített volna. Az ilyen szívszerelmes tetteket imádom!"

Csak a volna mondatokkal nem sokat lehet kezdeni, sajnos. Kimentem volna eléd a reptérre virággal, csak késő is volt, messze is volt, mindegy is volt. Az üzleti utakon egyébként mindig foglaltam taxit az érkezéshez, ezúttal se volt másként. Várt is a taxim a kijáratnál óramű pontossággal. És várt még valaki, akire nem számítottam: a programbajnok exem...