Egyszer úgy adódott, hogy elmentem a húgommal a céges halloween partijukra. Bekönnyeztem a gyönyörűségtől, mikor engem néztek fiatalabbnak!! Harry Potternek öltöztem, otthon még gondolkodtam előtte, hogy szexi Harry Potter legyek tapadós miniszoknyában, de végül győzött a konszolidált vonal: kedvenc lapos cipőcském, rövidnadrág harisnyával. 

Lepacsiztunk sokakkal az este folyamán, egy portfólióra való fotómennyiség készült, és táncoltunk is intenzíven, majd feltűnt a színen egy díszmagyarba öltözött hellószia. Azt mondják, a mosoly az egyik elsőszámú hívószó a férfiak felé – a jel, amivel egyértelműsíted a szimpátiát, de legalábbis hogy nyitott vagy és pozitív. Nem magától értetődő hazánkban, a jó magyar sirámos “minket a történelem mindig csak vert” társadalomban. Itt a mosoly néha még műmosoly érzetét is kelti, hisz nem vagyunk mi amcsik, hogy telibe vigyorogjuk a világot csak úgy… Mi mindenesetre mosolyogtunk egymásra a sráccal (hugimtól megtudtam még pár perccel korábban, hogy olasz), tisztes távolból tartva a szemkontaktust. Majd eltűnt, hogy három perccel később a díszmagyart lecserélve feszülős fekete pólóban térjen vissza, ami csak úgy pattant szét az izmos karjain, ájjj beh gyönyörű! :) Szűkítette a tisztes távolságot és elkezdtünk táncolni, váltottunk pár szót, hogy én milyen jól mozgok meg ő milyen jól mozog, igazán mély elmélkedés, de a táncparkettre nem kell több... Tök rendben volt a srác, csak az az éjféli fáradtság ne lenne, hiába, üdv 30+ :D Szedelődzködtünk húgommal, hogy indulunk haza. Olaszunk még elkérte a fészbukom, megadtam neki, szép új világ nemtelefonszámos.

Másnap írt, hogy mit csinálok délután – november elseje, mindenszentek, romcsesz... Nem vagyok az a sokat cicomázós fajta, két óra múlvára beszéltünk meg találkát a Gellért előtt. Komolyan fontolgattam, hogy a tegnapi Harry Potter jelmezben jelenek meg, csak úgy csekkolni a meglepett reakciót, de aztán mégiscsak komolyan vettem a randit és kirittyentem normálisan :) Olyan ez, mint mikor álláskeresőként eljátszol a gondolattal, milyen lenne egy-két interjút széttrollkodni, de aztán persze úgyse mered… :D

Mit tagadjam, a szexi latino kapcsán olyan gondolatok közt érkeztem a randira, hogy nonstop sülnek a mennyei pizzák-lasagnák és pattan szét a Zarmani ing azon a feszes felsőtestén... Imádom, ha egy férfi inget visel, az olyan sármos! Nem voltam nagyon eltévedve, mert pontos időben és INGBEN landolt olaszunk a Gellértnél. Sétának indultunk a Szabadság-hídon, nem volt félénk a kedves, gyorsan egymásra hangolódtunk. Elmondása szerint mesés pizzát készít, autentik olasz tanfolyamon tanulta. Nekem meg a pizza alapélelmiszer és egy út a boldogsághoz, fontossága a boréval vetekszik, úgyhogy el is lágyultam kellőképp :) Olaszunk imád továbbá énekelni, ezt a mondatot se sűrűn hallani magyar pasik szájából. Kapcsolódtam, hogy én is imádok énekelni, gondolkoztam is, hogy eljárok egy gospel kórusba, mikor Pestre költöztem, csak az a fránya rendszeresség, hogy minden vasárnap (=szabadnap) járni kellett volna, eltántorított… De mindenféle muzikalitásban passzoltunk a randimmal, szeret táncolni meg úgy anblokk mozogni, és odavan a mammájáért meg az apujáért, akiket bár hátrahagyott Olaszországban, de azért szoros a kapcsolat meg a hazajárás.

Elejtettem egy dicséretet, hogy gusztusos az inge, de csak legyintett, hogy könnyű dolga van az ingvásárlással ilyen jó testtel :D Elárulta, hogy az olasz városkájában mire betöltötte a harmincat, elfogytak a jó csajok, ezért is jött Budapestre – na meg mert addigra egy csomó barátja is ide disszidált, mik vannak :) Nem hiába az a 100+ szolgáltató központ fővárosunkban, ami felszívja a sok idegennyelvet beszélőt… Olaszunk mégse klasszikusan olasz, a germános vonalat képviseli kicsit, ugyanis

-nem késett a randiról, sőt külön informált, hogy 1) már elindult 2) már úton van 3) öt perc és ott van 4) megérkezett és hol bástyázott le

-nem tartja időhatékonynak a focinézést (90 perc hiábavalóság, ahogy fogalmaz)

-nagyon fegyelmezett, majdnem mindennap jár edzeni vagy futni

-szereti a bort, de csak néhanapján iszik és akkor is csak egy decit

Ezen kérem elaléltam, lelkitárs!! Még abban is egyetértettünk, hogy a reggaeton nem okádék, hanem boldogságzene :) Mondta is, hogy itt helyben házasodjunk össze! Az effajta kedves viccelődés simogatja minden kicsit is romantikus lány lelkét :) De azért még nem hívtuk rögtön az anyakönyvvezetőt, hanem továbbterelődtünk társadalmi problémákra mint szegénység és hajléktalankérdés. Elméletben könnyű megoldani a világ bajait, kicsit mégis egymásnak feszültünk, mert ő nem akarja a hajléktalanokat Budapest utcáin látni, én meg mondtam, hogy azzal nincs megoldva a probléma, ha szőnyeg alá söpörjük… És ez már politikai kérdés, ő meg politológiából diplomázott, így kicsit árnyaltabb képet tudott festeni a témáról, mint az átlag nagymagyar. Jó az a kis nézetkülönbség néha - ha nincs, az ember kitalál egyet inkább, csak unalom ne legyen.  

Szép hosszúra nyúlt a randi, egy ponton komoly tekintettel kijelentette: most beszéljünk a szerelemről! Ezt a mondatot életemben nem hallottam senki szájából így :D 

-Van valakid? -kérdezi, mintha az lenne a kiindulóhelyzet, hogy simán randikázom, a barátom meg otthon vár majd vacsival.

-Megvallom nincs, de még friss a kilábalásom a nyári románcból… - avatom be.

Ez nem ütötte meg az ingerküszöbét mint tiltólista, úgyhogy tovább tapogatózott: nyitott vagyok egy új kapcsolatra? Van férfiideálom? Miután a kérdéseket helyesen válaszoltam meg (IGEN, NINCS, és a Rexona még ezt az izzasztást is kiállta :), indítványozta, hogy a tegnap esti Halloween-parti margójára menjünk megint bulizni. Salsa est volt a Dobozban, pont jó lesz!! Salsázni egyikünk se tud, de ez senkit ne zavarjon meg, néptáncos háttérrel próbálkozni legalább annyira élvezetes :) A tánc végén elcsattant az első csók is romantische. Kérdezte, hogy tegnap miért tűntem el a céges buliról olyan hamar, én pedig megérveltem, hogy egyrészt a húgom becsülete volt a tét (a tesód tudjon már viselkedni a céges mulatságon), másrészt így izgalmasabb :) Nagy összhangban megbeszéltünk egy második randit az amorózóval, de erről majd a következő szerelemszerdán... <3