Az Instantban akadtunk egymásra a matematikussal. Zseniálisan táncolt, vidáman és szenvedéllyel :) Ritka kincs ez srácoknál, és nagyon jó kisugárzást kölcsönöz. Könnyen lelkesedő típus vagyok, úgyhogy gyorsan belopta magát a szívembe :) Hát még mikor kicsit mélyebben elkezdtünk beszélgetni!! Olyan őszinteséggel avatott be családi dolgaiba, önismereti felfedezéseibe, hogy ezért más lányok évekig könyörögnek a barátjuknak. Azt veszem észre magamon, hogy ahogy telnek az évek, a mélyebb beszélgetéseket preferálom, és a sallangos témák mint sorozatok vagy aktuálpolitika kevésbé hatnak meg. A matematikussal emberemre akadtam, nagyon ismeri magát a srác, ez pedig nem triviális és szerintem nagyon szexi!

Első randink magasztos karácsonyi érzésekkel átitatva zajlott, ilyenkor még az se vétek, hogy késett. Improvizáltunk a Király utcai helyszínt illetően, oda ültünk be, ahol otthonos kandallóropogás ment végtelenítve az óriástévén, és volt egy teljes saját szekciónk a kávézóban, ahol zavartalanul lehetett beszélgetni. Ő dinnyés daiquirit kért, én pinot gris-t (utóbbi a szürkebarát, művelődj! :). Elszórakoztattam egy kis bevezető borkalauzzal, úgyhogy a következő körben már ő is bort kért, és lekóstoltuk együtt. És beszélgettünk szülővárosunkról, sulis élményekről, exekről és nagy utazásokról. Azt hiszem nehezen viselném, ha a párom nem szeretne utazni, annyira lételemem, hogy világot lássak… Életem legboldogabb pillanatai külföldhöz kötődnek: mikor húszévesen Amerikában az országutat róttuk, és olyan szabadnak éreztem magam, mint még soha... Vagy mikor a törökországi önkéntesprojekt alatt buszoztunk vissza a Paradicsom-partról 10 másik fiatallal, és azt éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben. Ritka pillanat az olyan, mikor őszintén és nyugodt szívvel konstatálni tudjuk, hogy minden rendben, nem igaz? Azt hiszem, lassan a 76 éves nagymamám is megérti, miért vagyok annyira oda az utazásért, mikor a mai napig az 50 évvel ezelőtti szicíliai emlékeiről mesél… Mindenesetre a matematikus is szívesen turistáskodik, meg is állapodtunk, hogy Perut mindketten megnéznénk egyszer :) És az edzőterem se tájidegen közeg számára!! Azért különösen jelentős ez az információ, mert heti háromszor járok kondizni, és a páros edzés gondolatára rögtön elkezdtem oxitocint termelni és kötődni!! Csodás első randi volt, alig vártam a következőt…

Második randevúnkra a Béla nevű helyen került sor, Budának is van végre romkocsmája!! Megint késett a kedves, és már nincs karácsony, úgyhogy szóvá tettem :) A válasz az, hogy “igen, próbáltam már leszokni a késésről, de nem sikerült, ilyen vagyok”. Az elemző énem nem elégszik meg egy ilyen válasszal, és a mélyére ás a dolognak. Biztosan hallottad már: ha késel, az olyan, mintha a te időd fontosabb lenne másokénál. Arrogáns dolog azt gondolni, hogy várjon csak a másik, majd lefoglalja magát valahogy, arra van az okostelefon. A pszichológia többféle magyarázatot ad a késésre: lehet, hogy figyelemre hajt a késős személy a látványos belépőjével. Az is lehet, hogy tudat alatt így próbálja elkerülni, szabotálni a találkozást. Magam is késős voltam sok-sok éven át, majd a kishúgom és egy kedves barát átnevelt, azóta pedig pontos vagyok én is. Hogy mit jelent számomra a pontos érkezés? Tudatosságot, hogy az illető felméri, mennyi időt kell szánnia reálisan egy út kivitelezésére. Empátiát, hogy tiszteletben tartja a másik idejét. Önismeretet, hogy világosan látja, ha hajlamos hosszasan készülődni vagy elpepecselni az időt. És nem utolsó sorban fegyelmet, hogy tartja magát a megbeszéltekhez. Nem tartottam erről egy teljes monológot a matematikusnak, de szemezgettem a kedvenc érveimből neki :) Nagyon előremutatók tudnak lenni az ilyen beszélgetések, mert értékrendről, világnézetről szólnak. És nem kell, hogy saját magad tükörképével járj, de ha túl nagy a világnézeti kontraszt, az sose jó jel. Fejtegettük a randin még a környezetvédelem témát, őt kevésbé járja át a zöld energia, én meg vehemensen kardoskodom az újrahasznosítás és a minimalizmus mellett, de édes volt, úgy fogalmazott: “Olyan meggyőzően mondod, hogy kezdem elhinni, hogy igazad lehet”. Nyájas szavak, ki ne szeretné hallani az ilyet :) Viszont az megijesztett, hogy vannak még elvarratlan lelki szálak az életében, amit meg kell oldania. Nyilván senki nem tökéletes, de túl nagy terhekkel sem jó érkezni egy új kapcsolatba... És beszélgettünk édességekről, hogy én cukormentes próbálok lenni évek óta, ő meg napicsokin funkcionál. Meg kóláról és karajos szendvicsről, amit ő szeret, én meg bojkottálok. Meg hogy kocadohányos, amit nem jól viselek... Ah, egyre nő a távolság, hol van már a konditermi kötődéshormon, amit egy randival ezelőtt termeltem... A második randira már rávetülnek különbözőségeink árnyai, de továbblendülök rajtuk, ennyire nem lehetek korlátolt!!

A harmadik randin az időben érkezést már én is elengedtem, ilyen az, amikor már arra számítasz, hogy a másik úgyis késni fog… Egy rövid sétára találkoztunk csak, mert fontos kutatásban volt matematikusunk, de azért még pislákolt a romantikafaktor :) Mesélt a szakterületéről, persze csak zanzásítva, hogy én is megértsem. Imádok tanulni és nagyon tetszett, ahogy a matekról mesél, mert a suliban sose szerettem, mégis le tudott kötni, ahogy magyarázott. Kiveséztük a verseket, a társasjátékokat, a jövőbeli terveinket. Életviteli dolgokat is érintettünk, kiderült, hogy ő hajnali kettő előtt nem sűrűn fekszik le aludni, és tévére alszik el… Voltam én is egyetemista, éltem a reggelbe nyúló tanulást, de azért hosszú távon nem érzem ideálisnak a hajnalba nyúló fentlétet, tévét meg egyáltalán nem nézek, azzal is nehéz azonosulnom... Kezdett is a fejemben megszületni a döntés: nem biztos, hogy kompatibilis vagyok ezzel az emberrel. De továbbra is fennáll, hogy irtó jó fej, hogy lehet vele mély dolgokról beszélni, hogy lenyűgöz az intellektusa…

Írtam neki a harmadik randink után, hogy áthidalhatatlannak érzem a dohányzás-késés-éjszakázás-környezetnemvédelem különbségeinket. Írtam, hogy nem  helyes, hogy fejben máris próbálnám megszerelni őt, hisz nincs elromolva, csak én érzem ezeket a dolgait túlságosan súlyosnak. Erre azt írta, hogy dohányzás-késés-éjszakázás fronton szerelhető, a környezetvédelem viszont nem szívügye, és nem tudja, bármikor is meg fogja-e hatni a téma. Szép beszélgetés kerekedett abból, hogy mennyire lenyűgözi a tudatosságom, a lényeglátó érvelésem, a sokoldalúságom. Én is megvallottam, mennyire csodálom az ő őszinteségét, nyitottságát, gyors észjárását. Kár, hogy ezeket a vallomásokat nem tesszük szóvá a párunknak, barátainknak gyakrabban - sokkal boldogabb lenne a világ!! A konklúzió mégiscsak az lett, hogy valami hiányzik, amin nemes vallomásokkal se tudunk felülkerekedni. Utolsó üzenete ez volt: “Bárhogy is lesz, mindhárom randink aranybetűs élmény volt az életemben, és ezért már megérte.”

Tanulság: lehet elegánsan és szépen elválni, hogy a másik kellemes emléket hagyjon bennünk. Kimondottan melengeti a szívem, mikor visszagondolok a matematikusra, különösen, mikor hajnali kettőig írom a bejegyzéseket :)