A SOMMELIER
A francia szürkebarátot állítólag szerzetesek honosították meg a Balaton-párás vulkanikus Badacsonyban. Azért is tetszetős, mert cukormentes (mise)borra gyúrtak, az pedig nagyon maramerlot-kompatibilis!

cikk33.png

Van egy kedves kispajtásnőm még az egyetemi időkből, együtt önkénteskedtünk a Greenpeacenél és kötöttük volna ki magunkat atomerőműhöz, csak aztán én elkezdtem az atomenergia gazdasági aspektusaiból írni a szakdogám, és útjaink elváltak :D Azóta szerencsére én is zöld lettem meg szívószálmentes, törekszem a hulladékminimalizálásra és az ételmentésre, éljen a fenntartható szejtánbrassói!! Na de, ez a kispajtásnőm szervezett hamburgerpartit egy szép nyári délutánon, ahol is megismerkedtem egy francia haverjával, akiről kiderült, hogy sommelier!! Azt hiszem, nálam ez afrodiziákum :) Beszélgettünk egy sort, majd a hamburgerezés után rámírt, és elhívott rándévúra. Szimpatikus volt ő is meg a jövőbeni pezsgős reggelik gondolata is, így semeddig se vonakodtam :)

Találkánkat a gyermekvasúthoz indítványozta a Normafán, együtt mentünk a tett helyszínére. Működtek a fejemben a prekoncepciók: a francia sommeliert eleganciával és sármmal asszociáltam, kiszemeltem meg farmerben-edzőcipőben jött és ötpercenként a körmét rágta. Előbbire rá se ránts, a körömrágás viszont aggasztott: aki a BKV-n rágja a körmét, azt nem biztos, hogy megcsókolnám, úgy evör. De mindig érdemes a dolgok mögé nézni: minden rossz szokás mögött rejlik egy indíték, ez az ő esetében pedig elmondása szerint az, hogy mióta abbahagyta a dohányzást, stresszesebb. Én is sokáig rágtam a körmöm (mostanában már csak ritkán), tudom, hogy az elfojtott agresszió levezetésének egy módja, mikor magunkat sebezzük meg újra és újra. Nem a világ vége, de azért fura első randibenyomás.

Nem szegte kedvem, induljon a vonatozás, én nem is tudtam, hogy a gyerekvasúton gyerekek dolgoznak, krééézi!! :D Simán azt gondoltam, hogy gyerekeknek szánt vasút, de irtó cukik voltak, ahogy ott kallerkedtek kompetensen :) Szóval ezzel én le is voltam nyűgözve az elkövetkező 20 percre, bókolt is hogy milyen könnyű engem elkápráztatni… És közben zöld volt, meg nyugalom, meg kellemes levegő, nem is kell több a boldogsághoz :) 

Mikor megérkeztünk a végállomásra, sétának indultunk. Mesélt arról, hogy nehezen veszi rá magát a futásra, pedig szereti, én is kifejtettem, hogy eljárok futni, de csak mértékkel, mert nem annyira térdkímélő. Azt is megjegyezte, hogy tök rendben van, hogy vegánszimpatizáns vagyok, mert az exe is vegán volt. Az első srác, akitől azt hallom, hogy volt már testközelből vegánélménye!! A fhanszia tengerészettel beutazta a Földet, na ez szerintem mindenki fantáziáját megmozgatja :) Kapcsolta be szépen a gombokat rajtam hogy sommelier, sportol, vegántoleráns és világlátott, hova lehet még fokozni?! Úgy, hogy kifejtette, pár év múlva szeretne majd vidéken borászkodni, na nem Badacsonytomajon, hanem Provance környékén :) Én meg már látom is magam a province-i levendulamezőkön, ahogy szelem a kesu-camembert a borospincénk teraszán, míg életem párja kedvenc elfoglaltságának hódol: nekem tölt rozét… Ez az izgalmas a randizásban: minden randevú életed különböző forgatókönyvét villantja fel :) Ha cukrásszal randizol, már veheted is meg a kondibérletet, mert masszív hízókúra lesz. De lehet, hogy a randid negyedévente soproni családlátogatással kecsegtet, ha meg pék, akkor szokjad a koránkelést :) Ott és akkor melengette a szívem a gondolat, hogy a sommelier mellett az életem egyszercsak átcsap majd Bor, mámor, Provance-ba!!

Sétáltunk, sétáltunk, kimaxoltuk a bordiskurzust, közben újra előkerült a körömrágás, a beszélgetés pedig egyre laposabbá vált. Mintha a gyerekvasút eufóriája meg a provance-i álmodozás után jött volna a leszállópálya, és a randi életciklusa a hanyatlás fázisába lépett… Fontásztik készség, ha az ember tudja tartani a csendet, nem kell mindig dumákolni, az biztos. De mi egyszerűen kimerültünk a témákból... 

Ő is, én is éreztük ezt, és mikor megérkeztünk a villamosmegállóba, így szólt: “Ez pont hazáig visz téged”. Itt a vége, c’est la vie. Lehet, hogy nem a Bor, mámor, Provance lesz az én életem filmje, hanem az Ízek, imák, szerelmek :) Úton hazafelé még vettem egy üveg bort nosztalgiából - na nem provance-i rozét!! Badacsony pont tökéletes, Laposa Szürkebarátja került a kosárba :) A levendula meg majd  jó lesz Tihanyról... 

Tanulság: a randizás izgalmas gondolatkísérlet!! Minden randi életed potenciális forgatókönyvével kecsegtet. Nem kell túlzottan komolyan venni a dolgot, néha csak hagyd magad elkalandozni kicsit :)

A bejegyzés trackback címe:

https://maramerlot.blog.hu/api/trackback/id/tr9215719806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

MARA MERLOT

cikk19.jpg

randirepertoár és párkapcsolati megmondómaraton